reflektor vakította pupillák küzdenek

kapkod az ideg a térdedben

pattognak a gondolatok

arc a kézbe fekszik

a mitteszerek összehúzzák maguk

minden apróra dagad

nincshajón ringatózik a semmi

pereg a vakolat

felfejtem a körmeim

vér serken a sarkon

konvektor pattan

odébbmoccan a mozdulat

felakasztott barna kabát

kínosan kicsi előszoba

egymásra dobált ruhák

hazudnak neked életet

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.