gúnyba mártott mondatok
túlcsurran az óvatosság
kréta karistolja a betont
felmászom az emeletes ágyra
elhasalok csendben
mélyed a matrac
olvad a testem

kutatok a szavak között
tenyeremben kékes kavicsok
lopott értelmek erdejében kószál az este
a bogár ráharap egy fűszálra

merrét kiált az interakció
szekér lódul szamarastul
két kézzel dobom fel a galambot
riadtan toccsan a kövön a vérem

sárga rombusz a fákon
hasizmokon zongorázom

hangyaléptek neszével alszik az éjszaka

álom bújócskázik a fülek között

csak a lélegzet öleli keblére a teret

egymásnak feszülő templomcsend és meleg

magzatpózba húzza magát a világ

odakünn pillanatra madár ébred

csippan a csőr a szárny alatt

reflektor vakította pupillák küzdenek

kapkod az ideg a térdedben

pattognak a gondolatok

arc a kézbe fekszik

a mitteszerek összehúzzák maguk

minden apróra dagad

nincshajón ringatózik a semmi

pereg a vakolat

felfejtem a körmeim

vér serken a sarkon

konvektor pattan

odébbmoccan a mozdulat

felakasztott barna kabát

kínosan kicsi előszoba

egymásra dobált ruhák

hazudnak neked életet